Bellának

Itt a kánikula én meg azt hittem, hogy ejj, messze még a nyár, hogy erre készüljek.
Hát naiv (nahát! ezt a szót rövid i-vel kell írni...) voltam, mert Bellának se shortja, se szoknyája, se kisruhája, szóval semmi, amit ráadhatnék ilyen időben, vagy ami van is, azt tuti mosásban.
Szóval a ma délelőtti játszóterezés után, amint elaludt én gyorsan megvarrtam neki ezt a kisruhát.
Mondjuk lehet inkább takarítani kellett volna, vagy ablakot pucolni (mert zsírkrétával van összefirkálva), esetleg összepakolni a játékait, de csak nem adok rá hosszú és vastag ruhát. :)
Elől-hátul a Dalmától érkezett szívecskés anyag, oldala az ujjával egyforma kékkel van bővítve. Az anyag maga vékony, szóval nem fog megsülni benne, és még a vállát is védi a napocskától.
Szerintem nagyon cuki és olyan jó volt benne látni Bellát. :))

És ez persze rögtön egy favorit kép lett! Nagymama és unoka. Nem is tudom mikor készült utoljára közös kép róluk. :)

Nektek hogy tetszik? :)