A mai varrás nagyon érdekesen indult. Egy táskát szerettem volna elkezdeni varrni, de Bella sírt, hogy az nem az övé. (Mert minden enyém-enyém-enyém)És nekem is lelkiismeretfurdalásom lett, mert bármit varrok, azt soha nem neki készítem.
Megígértem neki, hogy délutáni pihenés után kap tőlem a babájára ruhát.
Aztán persze elragadott a hév és a gondolat, hogy akkor kis takaró, kis párna. Ezek után lelőttem magam, hogy hohóó, mi marad akkor karácsonyi ajándéknak?
Persze eszembe jutott, hogy neki is tervezek már egy két hosszú ujjú tunikát varrni. A poláros szabásmintám nem találtam meg, maradt a sima pamutvásznas elképzelés.
És így lett, hogy legyen Bellának és a babának egyforma kis szettje. A babára viszonylag tökéletes lett, a leggingset derékben túl lehajtottam, azon van mint alakítanom, és a ruháját elszabtam, kicsi lett. :( De ő még így is sugárzó boldogsággal tuszmákolta bele magát, de azért gyorsan neki láttam kiszabni a egy nagyobbat. Ezt majd alvás után készítem el neki, de annyira tündéri volt, ahogy örült a babának is, magának is. Hoztam is pár képet, mert a hibák ezeken nem igazán látszanak és holnaptól tökéletes lesz a szettje úgy is, de majd külön még lefotózom.
És én is boldog vagyok, mert végre neki csináltam valamit. :)
A képek most is (meg gondolom még jóó sokáig) a telefonommal készültek, azon belül is egy alkalmazással (nem az instagram), így mostanában lehet így fogok inkább feltölteni, mert annyira nem igénytelen. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése